Hernán Darío Gómez Jaramillo, becenevén El Bolillo (Medellín, 1956. február 3. –) kolumbiai labdarúgó-középpályás, edző.
Pályafutása Klubcsapatokban 1975 és 1980 között az Independiente Medellínben játszott. 1980 és 1984 között a városi rivális Atlético Nacional játékosa volt. Edzőként Miután befejezte játékos-pályafutását az Atlético Nacional csapatában, Gómez 1987-ben kezdett edzősködni. Az 1980-as évek végén Francisco Maturana segítőjeként dolgozott a Atlético Nacionalnál, mellyel 1989-ben megnyerték a Copa Libertadores-t – Kolumbia első nemzetközi trófeáját. Gómez Maturana segítőjeként részt vett az 1990-es világbajnokságon, ahol játékosként testvére Gabriel Gómez is tagja volt a válogatott keretének. 1995-ben kinevezték a kolumbiai válogatott szövetségi kapitányi posztjára és ő irányította a nemzeti csapatot az 1998-as világbajnokságon, ahol Kolumbia a csoportkört követően búcsúzott.
1999-ben elvállalta az ecuadori válogatott irányítását, és történelmi sikert ért el azzal, hogy kivezette Ecuadort a 2002-es világbajnokságra. 2006 és 2008 között a guatemalai válogatott szövetségi kapitánya volt. 2008 és 2009 között az Independiente Santa Fe klubcsapatánál vállalt munkát. 2010-ben ismét a kolumbiai válogatott kapitánya lett, ám 2011-ben botrány keletkezett személye körül, amikor egy éjszakai bárban megütött egy nőt botrány és emiatt lemondott. Az eset nagy sajtóvisszhangot váltott ki, és ez hosszabb időre háttérbe szorította. 2012 februárjában tért vissza az Independiente Medellín edzőjeként.
2014-ben a panamai válogatott szövetségi kapitányaként folytatta a pályafutását. Irányítása alatt a 2015-ös CONCACAF-aranykupán bronzérmet szerzett válogatott és kijutottak a 2018-as világbajnokságra, ami történelmi sikert jelentett Panama számára. 2018 és 2019 között rövid időre ismét az ecuadori válogatott szövetségi kapitánya lett, de a 2019-es Copa América után menesztették a gyenge eredmények miatt. 2020 és 2021 között ismét az Independiente Medellín vezetőedzője volt.
2021 októberében a Hondurasi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett.
2022 novemberében bejelentették, hogy átveszi a kolumbiai bajnokságban szereplő Atlético Bucaramanga szakmai munkáját a 2023‑as szezonra, ugyanakkor még 2022 végén úgy döntött, hogy mégsem vállalja a posztot. 2023 márciusában az Atlético Junior vezetőedzője lett, de a gyenge eredmények miatt már augusztusban távozott. 2024-ben az Águilas Doradas csapatát is mindössze két hónapig edzette.
2025 februárjában kinevezték a salvadori válogatott szövetségi kapitányi posztjára azzal a céllal, hogy vezesse ki Salvadort a 2026-os világbajnokságra.
Sikerei Játékosként Atlético Nacional Kolumbiai bajnok (1): 1981 Edzőként Atlético Nacional Kolumbiai bajnok (1): 1991 Copa Interamericana győztes (1): 1990 Independiente Medellín Kolumbiai kupagyőztes (1): 2020 Panama CONCACAF-aranykupa bronzérmes (1): 2015
Jegyzetek
Források
Kategória:1956-ban született személyek Kategória:Kolumbiai labdarúgók Kategória:Az Independiente Medellín labdarúgói Kategória:Az Atlético Nacional labdarúgói Kategória:Labdarúgó-középpályások Kategória:Kolumbiai labdarúgóedzők Kategória:Élő személyek